Az egészségügyi statisztikák szerint az emberiség „kihalóban” van. Az orvostudomány kézzel-lábbal próbálja féken tartani a helyzetet, itt-ott szépíteni rajta, de a számok mutatják a tényeket. Többen halnak meg hivatalos „gyógyulás” útján, mint bármi másban a Földön. Csak az Egyesült Államokban naponta közel 300 ember hal meg bizonyítottan gyógyszer-mellékhatások következtében.
A probléma forrása jóval mélyebben gyökeredzik, minthogy nincs hatékony megoldás a betegségek gyógyítására. A modern ember összes egészségügyi gondja a táplálkozásából származik. Nem szabad elfelejteni, hogy az élőlények elsősorban azért táplálkoznak, hogy hozzájussanak azokhoz a tápanyagokhoz, vitaminokhoz, ásványokhoz, amelyek a túléléshez, a sejtosztódáshoz szükségesek. Az egy dolog, hogy az ember művészetet, rituálét művel az étkezésből, de az alapvető célja annak változatlan. Nem számít, mit teszünk az étellel addig, amíg a szervezet hozzájut ahhoz, amire szüksége van. Amikor nem jut hozzá a létfontosságú anyagokhoz, akkor kezdődnek a gondok, és itt jön képbe az Ember. Egyetlen élőlény van, amely tönkreteszi az ételét, mielőtt elfogyasztaná azt: az Ember.
A létfontosságú anyagok 42-47 oC fokon károsodnak, majd elpusztulnak, és ugye, mi 100-200 oC fokon sütünk, főzünk, ahol már hasznos, értékes tápanyag nem igazán található a táplálékban. Gyakorlatilag a riasztó statisztikák alapja ennyi: az emberek csak esznek és esznek, és megint csak esznek, és mégis éhen halnak, mert az értéktelen táplálék nem csillapítja a valódi éhséget.
Az egészség kulcsa
Nos, mi sem egyszerűbb, mint 42 oC alatti ételeket fogyasztani, igaz? Az átlagember számára ez azt jelenti, hogy zöldség, gyümölcs, nyers tojás, max. tatárbeefsteak vagy sushi, ami elég kiábrándító lehet.
Azonban van még egy ételcsoport, amiről hajlamosak vagyunk megfeledkezni, pedig érdekes módon abban rejlik az emberi egészség kulcsa. Ez pedig a zöld levelek. Valamiért ezt egybemosták a zöldségekkel, pedig összetételét, funkcióját tekintve határozott különbség van köztük.
A zöldlevelek minden létező tápanyagot tartalmaznak, amire egy élőlénynek csak szüksége lehet. A teljes aminosavláncot (fehérjeképződéshez szükségesek), az összes szükséges vitamint, ásványt és nyomelemet. A zöldségek és a gyümölcsök sajnos nem. A zöldség, ahogy a neve is mutatja, nem zöld, hanem olyan, mint a zöld. Zöldség és gyümölcs alatt azt értjük, hogy a növény termését vagy gyökerét fogyasztjuk el, nem pedig a levelét. Különben nagyon érdekes, hogy az állatvilág leginkább a növények leveleit fogyasztja, nem pedig azok gyökerét vagy termését. Étrendjük 80%-át a nyers, zöld levelek teszik ki.
Hogyan fogyasszuk?
A zöld levelek megemésztése még az állatvilágnak is rendkívül hosszadalmas folyamat. A szarvasmarhák nem véletlenül rágcsálnak órákig. A modern ember emésztőrendszere a hipermarketek kínálatához van szokva, így előnyök helyett leginkább csak fejtörést okozna neki a zöldek megemésztése. Különben is a mai rohanó világban kinek van ideje órákig ebédelni?
A zöldeket azért nehéz megemészteni, mert a sejtfala nagyon erős kötésű cellulóz, amit csak akkor lehet feldolgozni, ha előtte pépesre rágja az illető. Ehhez viszont idő kell.
Nemcsak a fogyaszthatóság miatt kell „áttörni” a sejtfalat, hanem azért is, mert a fent említett értékes tápanyagok a sejtfalon belül vannak. Ennek következtében a félig megrágott „zöldek” csak hasfájást okoznak, az értékes tápanyagok pedig továbbra is elérhetetlenek.
De akkor most hogyan tovább? Ami megmentené az életünket, egészségünket, az számunkra jóformán emészthetetlen. Szerencsére van megoldás. A zöld levelek az ember számára turmixok formájában hasznosíthatóak. Egy megfelelően erős turmixgéppel a kemény kötésű cellulóz pépesre törhető. Gyakorlatilag pillanatok alatt „megrágja helyettünk” a gép, és könnyen fogyasztható, és ezáltal minden jótékony tápanyag elérhető.
A kulináris élmény sem utolsó szempont. Mi emberek szeretjük, ha az étel nem csak hasznos, de finom is, ezért egy-két gyümölccsel kombinálva igazi ínyencséget hozhatunk létre.
Zöldturmix buktató
Már majdnem kész vagyunk, de van itt egy óriási medvecsapda, amelybe könnyen belefuthat az, aki zöldturmixokkal szeretné megóvni egészségét, fiatalságát.
Gyakran elhangzó bűvös kérdés, hogy honnan szerezzük be a zöldturmixnak valókat? A vízválasztó különbség egy igazi fiatalító elixír és egy maximum finom kotyvalék között a vegyszermentes, tápanyagdús alapanyagokban rejlik. Nem minden növény tápanyagdús, ahogyan vegyszermentes sem. Félreértés ne essék. Ha valaki most a közeli hipermarketből veszi a salátákat, az jobb, mint a semmi. De ne feledjük, hogy azért táplálkozunk, hogy szervezetünk hozzájusson a megfelelő tápanyagokhoz. A vegyszerekkel, mostoha körülmények között felnevelt növények nem tápanyagdúsak, és nyilván nem vegyszermentesek.
Akkor jöhet a bio?
Egy barátom mesélte, hogy a bio igazából annyi, hogy akkor permetezik, amikor nem látja senki. Talán nem ennyire rémes a helyzet, de az tény, hogy a bio engedélyeket soha nem a végeredményre, hanem a folyamatra adják ki. Aztán ki mit művel a színfalak mögött, már a lelkiismeretére van bízva. Senki nem vizsgálja meg a répát vagy a paprikát, hogy az megfelel-e bármilyen követelménynek. Ettől függetlenül rengeteg nagyszerű biokertész van, és most nem a bio ellen akarok propagálni. Mindössze arra akarom felhívni a figyelmet, hogy – ahogy az élet többi területén is – itt sincsenek végletek. Bio és bio között óriási különbségek lehetnek, és ez a különbség nem az, hogy használunk-e vegyszert vagy sem. Sokan félreértik, és azt gondolják, hogy a bio = vegyszermentesség, ami önmagában elegendő a tápanyagdús, egészséges növényekhez. Ez nem igaz. A zöld növények nem maguktól lesznek tele tápanyaggal. És attól sem, ha nem használunk vegyszereket. Meg egyébként sem azért akarunk bio-t fogyasztani, hogy ne együnk vegyszereket, hanem – ne feledjük – azért, hogy hozzájussunk a kulcsfontosságú tápanyagokhoz.
A tápanyagokat a megfelelő talajgondozás biztosítja a növénynek. Annyira lesz egészséges és tápanyagdús a növény, amennyire a termőtalaj lehetővé teszi számára. Az igazi, becsületes biokertészek most bőszen bólogatnak. Az „éppen-hogy-bio-nem-vegyszerezünk” emberkék meg hevesen tiltakoznak. A megfelelő talajgondozás nem az, hogy locsolunk, gyomlálunk, szerves és lemosható vegyszereket használunk. Ahogy az emberi testnek, a növényeknek is tápanyagokra van szüksége ahhoz, hogy életerős legyen, hogy bármi hasznot jelentsen az Ember számára. A talajbaktériumokkal, talajoltással, ásványi anyagok pótlásával kapcsolatos hozzáértés és kultúra hiánya az egyik oka annak, hogy az egészségügy ott tart, ahol.
Egyetlen egy dolgot kiemelve, csak összehasonlítás végett: a hagyományos műtrágya mindösszesen 3 ásványi anyagot: nitrogén, foszfor, káliumot pótol vissza talajba. Az élő organizmusok egészséges működéséhez 76 ásványi anyagra van szükség! Most már értheted, hogy miért kell vegyszerekkel mesterségesen életben tartani a növényt, hiszen tápanyaghiányos, gyönge, beteg. Vegyszerek = lélegeztetőgép. Az életerős növénynek nem kell növényvédőszer, mivel immunrendszere olyan erős, hogy a kártevők nem jelentenek fenyegetést! Legközelebb, ha valaki azt mondja neked, hogy "drágám, ez sose látott vegyszert", akkor kérdezd csak meg, "és mennyi ásványt tettél a talajba?". Ki-mit mondd alapon el tudod dönteni, hogy ez "éppen-hogy-bio" vagy "kicsit bio", "nagyon bio" kategóriába esik.
Az ember akkor lehet egészséges, ha egészséges növényeket fogyaszt. Egészséges növényeket pedig kizárólag egészséges termőtalaj ad. Ez ennyire egyszerű. Nem sokan foglalkoznak ilyesfajta teljeskörű, lelkiismeretes, "extrém-bio" talaj- és növénygazdálkodással, és az sem csoda, hogy ezért a ZöldVital gyógynövénykertje talán egész Európában egyedülálló.
Egészséges növényeket előállítani nagy meló, vér és verejték. Nem lehet néhány vegyszerrel, flancos gépsorokkal és hivatali engedélyekkel letudni, és ezt az egészségügyi mutatók szépen példázzák.
A természet azt adja vissza, amit beleteszünk...
