Sági Zsolt - HillVital

A csillagánizs (Illicium verum) a Schisandraceae családba tartozó egyik legismertebb növényfajta.

Több neve is van: csillagos ánizs, kínai ánizs és ánizscsillag.

Dél-Ázsiában termesztik, a fája örökzöld. A termése csillag alakban helyezkedik el és ebben a termésben 3-4 mm nagyságú mag fejlődik ki. A magja illóolajat, fehérjét, csersavat és cukrot tartalmaz. A jellegzetes illatát és ízét az illóolajnak köszönheti.

Londonba 1588 szeptember 9-én érkezett, amikor is Sir Thomas Cavendish magával hozta azt a Fülöp-szigetekről. Később ez egyre jobban elterjedtebbé vált, ami a kíni és vietnámi konyha ismertté válásának volt köszönhető. Ezt követően a 17. században Európában is egyre elterjedtebb lett a csillagánizs. A cári udvarban például a tea ízesítésére alkalmazták.

Többféle területen is felhasználható. A konyhában mindenfelé alkalmazzák az ételekhez. Viszont érdemes tudni, hogy a gyógyászatban is alkalmazzák. Nagyon fontos, hogy nem szabad összekeverni a rokonságába tartozó japán csillagánizzsal mivel az nem használható étkezésre.

A csillagánizs gyógyhatásai:

A régi kínai orvoslás elsősorban reumatikus fájdalmakra alkalmazta és görcsoldásra. Szélhajtó, valamint ízjavító hatása miatt gyomorerősítő és étvágyjavító teakeverékek, szájvizek gyakori alkotóeleme. A kínai orvoslásban kiemelkedő helyet foglal el az influenza elleni védekezés során. Ez nem csak annak köszönhető, hogy a természetes gyógynövényeket előnyben részesítik, hanem annak is, hogy a csillagánizs fogyasztása nagyon jó immunerősítő hatással rendelkezik.

Érdekesség, hogy az úgynevezett tamiflu influenza elleni antivirális gyógyszer hatóanyaga a gyógynövényből is előállítható. Influenzajárványok esetén a tamiflu értékesítése a többszörösére emelkedhet. Szintén egy érdekesség, hogy a 2005-ben kitört influenza járvány idején hiány lépett fel a csillagánizsból, ugyanis belőle állították elő az influenzajárvány elleni gyógyszert.

< Vissza a gyógynövény határozóhoz!