Gyógynövény határozó - Dió
A Dió népies neve:
Kulcsos dió.
Hogyan gyűjtsük a Dió gyógynövényt?
Gyógyászati célra a növény levelét, termésének külső húsos burkát (diókopács), és a népi gyógyászatban a csonthéjon belül a terméseket elválasztó, éretlenül nagyon keserű hártyát hasznosítják. A levelet csak a fáról szedjük, és a szép egészséges levelet kell gyűjteni a száráról lefosztva. Gyűjtési ideje: június-augusztus. A diókopácsot diószüretkor, szeptember táján kell gyűjteni. Ehhez érdemes kesztyűt húzni, mert lemoshatatlanul sötétbarnára színezi a kéz bőrét. A gyűjtött kopácsot jól szellőző helyen szétterítve alaposan meg kell szárítani, de a már megromlott, penészes részeket előtte és közben el kell távolítani.
A Dió hatóanyagai:
A levéldrog naftokinon származékokat (juglont), cserzőanyagokat (ellágsav-származékokat), flavonoidokat, illóolajat tartalmaz. A diókopács juglont és hidrojuglon glikozidokat tartalmaz.
A Dió felhasználása:
A legjelentősebb a nagyon alacsony juglon-tartalmú levéldrog csersav hatása. Elsősorban külsőleg alkalmazzák lemosásra, borogatásra, felületes gyulladásoknál, a kézen vagy a lábon pedig fokozott izzadás esetén. Belsőleg csak a népi gyógyászat használja elvétve gyomor- és bélhurut kezelésére, valamint vértisztítóként. A szárított héjat gyakran használják haj- vagy bőrfestésre. A homeopátiában elsősorban gennyes bőrkiütések és nyirokcsomó gyulladás esetében alkalmazzák.
Tea: 2 teáskanálnyi levelet 100 ml vízzel leöntünk, amit felfőzünk, és negyed óra állást követően leszűrjük. Használata gyomor- és bélhurut ellen javallott. Borogatás: A borogatást leginkább a bőr enyhe gyulladásai esetén javasolják. Fürdő: Bőrkiütések, bőrbetegségek esetén ajánlott. Dióolaj: Jellegzetes aromája van, mely kiválóan alkalmas saláták vagy más ételek ízesítésére. Tárolása fénytől védve, hűvös helyen, légmentesen záródó üvegben történjen.
Vissza a gyógynövény határozóhoz
